Tél-vég

Itt szólhatsz hozzá(m)

Jócskán elmúlt a szilveszter és az új év. :) Azóta történt egy, s más ami megér pár sort, de mint már jó néhányszor, most is képes kísérettel jegyezném le.

Az obi előterében van egy horgászbolt, a kirakatban egy akváriummal, amibe a csalihalakat tartják. Ahányszor arra jártunk, gyerkőceink mindig a kirakatra tapadva nézték a kishalakat, így elhatároztuk, hogy össze hozunk nekik, egy akváriumot otthonra is.

Üveg volt, csak össze kellett állítani, és benépesíteni az elkészült hal-lakot, és hogy teljes legyen a kép, az egyik asztalos barátom segítségével csináltunk egy hozzá illő szekrénykét is.

Sokszor megállnak mellette és nézegetik,  etetni is szívesen segítenek.

Amikor időnk engedi elmegyünk valamerre csavarogni, a múltkor pécsett jártunk, és felmentünk a tv toronyba.

Van fent egy étterem, roppant érdekes üzletpolitikájuk van, egy zsák pénzért felvisznek a toronyba lifttel,  ( jelzem, a fel vezető lépcső le van rácsozva, így más út nem vezet felfelé ) mivel az étterem feletti rész kilátóként üzemel, és utánna természetesnek veszik hogy beülsz enni is. 

Persze értetlenűl vakarják a fejüket hogy nincs vendég. Azért hogy (még ebben a hónapban) ne menjenek csődbe, megittunk egy csésze "forró" gyümölcs teát.

Persze van amikor csak a mögöttünk lévő lakóparkig jutunk.

De ott is rá lehet döbbenni, hogy az emberi találékonyság (vagy hülyeség?) határtalan! :)

Az elmúlt néhány nap beszédtémája, az oviban pénteken megrendezett farsang, és nyílt nap volt. Míra természetesen Barbie, vagy valami hercegnő féleség szeretett volna lenni. Máténak egy szupi zebra jelmezt találtam, amit abban a pillanatnan leszavazott, amint meglátta a cowboy jelmezt.

Így nekünk nem sokat kellett gondolkodnunk. A pénteki farsangot megelőző minden este ruhapróbát rendeztek.

És eljött a várva várt péntek is...

Míra Tomival, ővele sokat játszanak együtt, (a másik ikepár egyik tagja)

Játék közben...

Ovisok... :)

A színe java...

A két Dominik.

A hercegnők is esznek! :)

Fáradunk, fáradunk?

Szerepelt a HANGOLÓ is a farsangon, egy báb előadással, ahova statisztaként kihívott pár gyerkőcöt, többek között Mátét is, sőt a Mírát is, csak lemaradtunk a fényképezésről...

Majd a nap végén az óvoda életében először, elűztük a telet!

De valamit nagyon elronthattunk!!!

Pár kép a mai reggelről:

És azóta is szakad, szakad, és szakad.

Sebaj, mindjárt itt a tavasz, én mááár érzem. :)

B.U.É.K

1 komment

Békés boldog karácsonyt kívánunk!!!

3 komment

Pár szó, pár kép...

3 komment

Mint mindig, most is elhanyagoltam a naplóvezetést, de ez már szerintem így is marad, ezer a dolog, és hát ez marad a leg végére. A törpök jól vannak, ugyan többet vannak itthon mint az oviba, mindig sikerül összeszedni valami nyavalyát. Ha visszamennek, alig egy bő hét, és újra lázasak, vagy köhögnek. Eddig aloés multivitamint kaptak, most bevezettük még a reggeli és esti béres cseppet is, meglátjuk, hátha használ.
Az oviba elég jól beszoktak, reggelente nem mindig teljes a lelkesedés főleg Míra részéről, de napközben semmi gond nincs, sőt délutánonként is alig akarnak hazajönni.
Volt fényképész bácsi is náluk, a héten készültek el a képek, szerintem nagyon jók lettek...
Ezzel most búcsuzom is, már feltettem a netre az itthoni képeket is, legközelebb azt is hozom.

Őszi őrület

5 komment

Egy kicsit besűrüsdtek a napok, többek között ez okozta hogy ne nagyon vot időm a gép melett üldögélni.

Az őszi időszak a fűtés-gázszerelésben kész káosznak számít, plusz ehez még társul a mindennapi kötelezettségek, óvoda, és egyéb intéznivaló... Egyszóval kicsit el vagyok havazva.

Amúgy a dolgok kisebb nagyobb bajokat leszámítva viszonylag jól mennek. A gyerekek a betegség utáni nehézkes ovikezdést követően egész jól belerázódtak a kisovisok mindennapjaiba. Nem mondom, hogy állt. hétfő reggel nincs egy kis pityergés Míra részéről, de hamar megbékél a sorsával, és az egész napja vidáman telik. Máténak igazából semmi gondot nem jelent az ovi, ő még egyszer sem sírt hogy ott kell maradnia. Délután meg szinte könyörögni kell nekik, hogy indulhatunk hazafelé.

Anyának volt egy kis balesete az utolsó bejegyzésem óta. Belelépett egy gödörbe, megbicsaklott a lába, és majdnem elesett. Estére jól be dagadt neki, így szóltunk a  testvérééknek, és este 10-kor irány a baleseti. A diagnózis boka szalag szakadás.  bokasín, és pihentetés... 

Amikor időnk,és az időjárás is engedi próbálunk minél többet a törpökkel lenni. Sajnos mostanában felvettek egy nagyon rossz, de inkább fárasztó szokást. Állandóan egymást piszkálják, főleg Míra Mátét. Általában elveszi a játékát, vagy "csak" szóban hergeli, és amikor betelik nála a pohár, akkor meg megkalapálja Mírát, a dolog vége, hogy valamelyikőjük (vagy mindketten) sírva jönnek ki a dologból. Egy idő után már elég fárasztó tud lenni.

Végezetül tennék be pár képet, ugyan most képekből sem sok készült, de azért nézek valamit. :)

Újra ovi

5 komment

Tegnap azaz szerdán gyógyultan kezdtünk hozzá az óvodai élethez. A varázslat ezúttal elmaradt. Míra sírva, üvöltve kiabálta "nem akarok itt maradni". Máté szinte tátott szájjal figyelte az eseményeket. A benti cipő felhúzásáig semmi gond nem volt, vagyis már addig is mondogatta, hogy ő nem szeretne itt maradni, vagy legalább maradjak itt én is. De amikor áthúzódott végképp eltörött a mécses.

Zsuzsi néni ölbe vette, gyorsan elbúcsúztunk, és ott hagytam. Délután uzsi után mentem értük, kérdezgettem, hogy milyen volt az ovi, azt mondta hogy jó. Mesélte hogy festettek egy nagy fát, és ollóval leveleket vágtak ki hozzá, meg is mutatta. Uzsi után a többiek kimentek az udvarra, és az én csemetéim sem akartak még velem hazajönni, így hát csatlakozva a többiekhez mi is kimentünk velük játszani.

Az én csöpp lányom ugyan 2 méternél jobban nem távolodott el, de alig bírtam rábeszélni, hogy most már indulnunk kell.

Elmentünk anyáért a dolgozójába, közbe beszélgettem mimivel, és azt mondta hogy ma nem fog sírni reggel mert "csak a pici babák sírnak" ő meg már természetesen nagylány! (hááát hamarosan kiderül. :) )

Azért mindenesetre megelőlegeztünk nekik egy meki kaját. :)

Ahogy gyarapodik a szókincsük egyre többször mondanak érdekesen összeállított mondatokat. :)

A múltkor a mami volt a bébi csősz, őnála vannak háziállatok. (a gyerekek hihetetlen boldogsággal segítik összeszedni a tojásokat)

Történt egy két hete hogy a fiatal csibék csoportba verődve voltak az udvaron, és közöttük az egyik valami miatt kilehelte a lelkét.

Máté nézte-nézte, majd megszólalt: "Nézd mama, a pipi nem működik!"

egy másik alkalommal Míra sorolta a hercegnőket, (ugye nálunk most lányfronton dúl a hercegnő mánia) "ő itt Hamupipőke, ő Hófehérke, ő Ariell, és ő Csipkedőrózsika!

Egy dolgot megtanultam, ha bármi jópofa dolgot mondanak, azonnal papírra kell vésni, mert később már nem jut eszembe. :) Ez biztosan az öregség jele!

Helyzetjelentés avagy nyüszi a köbön...

4 komment

Csak pár sorra jöttem.

Az óvoda remekül működött kemény egy hétig. Majd Míra feltünően nyűgös lett, lázmérés, és kiderült, hogy sikerüt összeszednie valami nyavalyát.

Három-négy napi sírós szenvedés, és folyamatos lázcsillapítás után kezdett kicsit javulni, ugyan még most sincs teljesen rendben, elég nyüszis, de legalább láztalan.

Máté elég jól tartotta magát, már-már arra gondoltam, hogy ő nem kapja el, ő megússza egy kis orrfolyással. Természetesen tévedtem. :( Ő két napja lázas, tegnap 39,5 Mírának a legmagasabb mért 39,2 volt. A gyógyszereket nagyon készségesen veszik be, és a lázmérésben is nagyon segítőkészek.

A viselkedésük is mint minden más, épp az ellenkezője még betegen is. Mírát nagyon megviseli a láz, sír nyűgös, semmi sem jó, ölbe veteti magát, míg Mátén észre sem lehetne venni egy 38,5-39 körüli lázat ha nem lenne tiszta piros az arca, és nem álnának "keresztbe" a szemei. Ő ugyan úgy játszik tovább, mint láztalanúl.

Bízom benne, hogy Máté is hamar túl teszi magát ezen a nem várt víruson, és mihamarabb folytathatjuk az óvodát.

Boldog Névnapot!

3 komment

Drága kis óvodásaink! Nagyon boldog névnapot kíván Anya, és Apa!

Isten éltessen beneteket sokáig, erőben és egészségben!

A törpök köszönik a jókívánságokat, és persze én is hogy gondoltatok rájuk. :)

Túl vagyunk az első ovis héten, igazából a tervezett csütörtöki nap helyett csak a múlt hétfőn kezdtük meg az ovis mindennapokat, mert kicsit folyt az orruk. (ugyan egy hét után most újra folyik)

Hétfőn csak tízórai utántól voltak ebédig, kedden ott is tízóraiztak, szerdán ebédeltek, csütörtökön aludtak, pénteken uzsiztak...

Elméletileg egy könnycsepp nélkül! Gyakorlatilag Máté szerdán délbe sírva fogadott, gondoltam ennyi volt az óvoda varázsa, de tévedtem. Lecsúszott a lába a mászókáról, és kicsit beszorult, és szerintem megijedt, azért sírt.

Utánna is, és még ma is boldogan mentek oviba, és remélem az elkövetkezendő npokban, és utánna sem fog megváltozni a lelkesedésük.

Masélni nem igazán mesélnek semmit, vagyis harapó fogóval kell inden infót kihúzni belőlük. Azért mivel a kíváncsiság persze piszkálta a fantáziámat, kifaggattam az óvónénit.

Igazából nem mondott semmi meglepőt, a kis csínytevéseiket ott is előadják ahogy itthon is, de majd alakul. A napközbeni játék során teljesen külön játszanak, Máté inkább épít, és szerel, Míra a lányokkal babázik konyházik, de leginkább Máté, a szeme sarkából mindig szemmel tartja kistesóját, és ha nem látja már kérdezi is az óvónénit, hogy Mimi hol van? Amikor mondják neki, megnyugszik, és játszik tovább.

Azalvás símán megy nekik, az ebédnél még van mit csiszolni. Pl a múltkor Máté a poharában mosott kezet. Meg ha végez, néha feláll, és körbesétál megnézni, hogy ki hol tart. :)

Most egyenlőre ennyi, de majd még mesélek...

A számítógép egy új telepítés után újra a régi, ugyan nagyon hiányzik a megszokott kezelőfelület, és sajna elmentek a kedvencek is.

Sebaj, majd lesz másik. :)

Nyugodt éjszakát!

Dödöllefesztivál Nagykanizsa...

4 komment

Nyárutó...

4 komment

Igen, ez a nyár is lecsengőben van már, láthatóan, és érezhetően rövidülnek a nappalok. Szerencsére a mögöttünk lévő Augusztust sem mondhatjuk eseménytelennek, és itt a jó dogokra gondoltam.

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, sikerült mindenkinek meggyógyulni, és visszazökkenni megszokott hétköznapjainkba. Ugyan az utolsó jó néhány nap elég dolgosra sikeredett, ezért nem nagyon volt már kedvem erőm a gép mellett üldögélni.

Annyi minden történt mostanában, hogy nem is tudom, hol kezdjem...

Talán az egyik legfontosabbal, a papa hazakerült a kórházból, és jól van. Sőt mi több, ugyan kicsit megkésve, de megünnepeltük a születésnapját.

Máté segített elfújni a gyertyákat.

Akinek feltűnt, hogy nem kevés a gyertyák szála, annak elárulom, szép kerek szám, pontosan HETVEN!

Én is kivettem a részem a szülinapi zsúrból, mégpedig egy ütős kis körömpörköltet rottyantottam. :)   (linbori, majd mutasd meg KG-nak.:) )

Ahogy a törpéim mondanák, tádááááááám:

Aztán történtek még más fontos dolgok is az életünkben. Megvolt az első szülői értekezlet. Anya dolgozott, ezért én mentem el. Elég hosszúra sikeredett, majd két órásra, ami még nem is lett volna olyan borzasztó, ha nem egy 30cm magas támlás széken kellett volna ülni egy 50 centis asztal előtt. Ez volt az igazi kihívás a majdnem 190 es magasságommal és a 100 feletti kilóimmal.:)

Nagyon szimpatikusak voltak mind az óvó nők, mind amit mondtak. Hogy maximálisan oda tudjanak figyelni a picikre, minden új ovis más más napon kezdi meg élete ezen szakaszát. A mi első óvodai napunk szept 10-e lesz. Szeptember 8-án jönnek családlátogatásra.

Igyekeztünk még kihasználni a jóidőt, és még a múlt héten elvittem a piciket egy virágfürdőzésre.

Szégyen, vagy sem mi most jártunk először itt, ugyan Kaposvárott van, valahogy eddig mégsem jöttünk. Inkább elmentünk Kehidára, vagy Zalakarosra.

Sajnos anya dolgozott, mivel hétközben mentünk így csak én mentem a kis gézengúzokkal. Rettenetesen tetszett nekik, főleg a hatalmas családi medence. könyörögni kellett nekik hogy jöjjenek ki a vízből legalább enni valamit. :)

Hétvégén meg egyik kedves ismerősünkel, és családjával kirándultunk. Fondüztünk egy nagyot, majd utána elmentünk a közeli Rád pusztára.

Mírát természetesen most is az állatok fogták meg legjobban.

Volt szürke marha (én is szeretem, csak én bográcsban)

egy kis apport reményében hozzánk csapódott egy kutty is,

találtunk csacsit...

És persze pacit (szerencsére a pici fajtából)

Annyira megszeretgette, ölelgette, hogy egész úton haza felé azt mondta, hogy ugye veszünk neki is egyet. :)

Máté is nagyon jól érezte magát, amíg szaladgálás közben sikerült neki hasra (térdre) esni az aszfalton rövid gatyában, és az épp gyógyuló varrt újra lezúzni a térdéről.

Bánatát némileg az ott parkoló kiránduló busz enyhítette csak. :)

Apropó busz! Ugye Máté oda van a buszokért, de a tegnapi napig nem sikerült rábeszélni, hogy fel is üljön rá. Mindig azt mondta, hogy majd holnap!

Mivel tegnap anyának kellett az autó, így az nélkül maradtunk. Gondoltuk átmegyünk a mamihoz busszal.

A véletlen úgy hozta hogy odafele úton lett egy potya fuvarunk, egyik ismerős épp arra ment, és elvitt, de mivel Máté hajlandóságot mutatott (most először) hogy fel is száljon, ezt nem lehetett kihagyni! 

Visszafele semmi gond nélkül felszáltunk, leültünk egy négyesbe, és Máté száj tátva figyelt, nem szolt, csak járt a szeme.  :)

Figyelte az ajtót, hogy nyílik, nézte a tetőablakot, mindent megnézett és megjegyzett, még azt is, hogy csillogós volt a padló. :) Míra eközben nézelődött kifelé, felált, leült, és beszélt-beszélt és beszélt. :)

De ha már így ugrálok a témák között, akkor van még egy. Időközben gyarapodott a családunk egy taggal!

Ő Pali cica, vagyis Mr.Pál.

Mondjuk a kép elkészülte óta sokat nyúlott, akarom mondani sokat nőtt. :)

Majd készítek róla képet, és legközelebb megmutatom...

Addig is mindenkinek vidám óvoda/iskolakezdést kívánok!